Gyakori beszédhibák a gyermekkorban

Krasznár Felicia:

Gyakori beszédhibák a gyermekkorban

Pázmány Péter Katolikus Egyetem nyelvpatológiai kurzus (2003.09.15.)

Bevezető: tudományelméleti és történeti megközelítés

A gyógypedagógia pedagógiai dominanciájú, önálló tudomány, tágabb értelemben a fogyatékossággal, a fogyatékosokkal összefüggő jelenségkört vizsgálja. A szűkebb értelemben vett gyógypedagógia a fogyatékosok speciális pedagógiai tudománya, nevelésük, oktatásuk, cél és eszközrendszerét vizsgálja. Fő területei az értelmileg akadályozottak, a tanulásban akadályozottak, a hallássérültek, látássérültek, mozgássérültek és beszédhibások pedagógiája, valamint a pszichopedagógia. A fogyatékossági területek körülhatárolása, elnevezései napjainkban folyamatos változásokon mennek keresztül, ez a napi gyakorlatban, a törvényekben és a tudományelméleti vitákban egyaránt nyomon követhető.

Mivel a gyógypedagógiai tevékenység tartalma, eljárásai a fogyatékosság, akadályozottság mértékétől, kialakulásától, jellegétől, az életkortól is meghatározottak, a tevékenységet végzők szakmai irányultságától meghatározottak, igen fontos a fogalmak tisztázása, egyértelmű körülírása. A szoros határterületi érintkezés a pedagógiával és az orvosi (gyermekorvosi) gyakorlattal szükségessé teszi, hogy a gyógypedagógia, ezen belül a logopédia elmélete által kidolgozott fogalmak, a szakmai kritériumok ismertek és befogadhatóak legyenek más szakmák képviselői, és elsősorban az érintettek, a beszédhibások, és szüleik számára is.

A logopédia meghatározását, tudományos rendszertani besorolását a logopédiáról, a logopédiai folyamatról vallott felfogás, a logopédiai tevékenységet végzők szakmai hovatartozása, a kialakult hagyomány egyaránt befolyásolja (Papp). Az orvosi, nyelvészeti, pedagógiai oldal egyaránt szerepet kapott az elmúlt száz év logopédiai szakirodalmában, és az idők folyamán is jelentős változáson ment keresztül. Ez a változás egyrészt a beszédhibák körének bővülését jelentette, másrészt az életkori határok kitolódását kívánja a felnőtt beszédhibások ellátása. A változó, táguló és létszámában is jelentősen növekvő beszédhibásnak illetve kommunikációs zavarral élő populáció a módszertani repertoár kibővítését, átalakítását kívánta, egyúttal egy szemléleti változást is hozott, melynek lényege talán abban foglalható össze, hogy a logopédia figyelmének fókusza kitágult, és nem a beszédhibára, hanem a beszédhibával élő emberre, gyermekre irányul.

Hangsúlyossá vált az okok, a háttér, az előélet feltárása, a folyamatdiagnózis, a teljes személyiséget és környezetét bevonó terápia.

Rövid példával megvilágítva: a huszadik század elején a beszédhibásnak a selypes, raccsoló, illetve hebegő, dadogó gyermek számított. (Mai szóhasználattal artikulációs zavarnak, illetve dadogásnak neveznénk). Ma a beszédhibák körébe, és a logopédia kompetencia körébe soroljuk az írott és a beszélt nyelv fejlődési zavarait, a későbbi életkorban kialakult kommunikációs zavarokat, de a retorika, tárgyalási stílus, színészi beszéd technikai oldala is ide tartozik. A kommunikációs zavarok következtében kialakuló másodlagos magatartási, személyiségzavarok felismerése is a logopédus feladata, a pszichológussal közösen végzett terápia igen jó eredményeket hoz.

A logopédia meghatározása

Beszédzavar alatt a rendes beszédtől eltérő beszédbeli jelenség értendő, ezen meghatározást még megtoldjuk azzal, hogy az illető nyelv általános szokásaitól eltérő jelenségeket értjük alatta.

Beszédhibán a beszédfejlődés során fellépő rendellenességeket értjük, a kiejtés és a folyékonyság zavarait értve ezalatt. (Sarbó,1901)

A beszédhibákkal foglalkozó tudomány, feladata a beszédzavarok, beszédhibák megszüntetése. (Kanizsai, 1955)

A hangképzés, a beszéd és a nyelv kialakulásának akadályozottsága, fejlődésének bármely szakaszában bekövetkezett zavara jelentős kommunikációs problémákhoz vezet és így par exellence a mentálhigiénés problémák sorát veti fel. (Palotás, 1966).

A beszédfogyatékosok csoportja rendkívül sok változatot, típust foglal magába, ez az egyik oka annak, hogy a szakirodalomban magának a főcsoportnak az elnevezése is igen változatos.,( beszédhibások, hibás beszédűek, beszédzavarban szenvedők, beszédsérültek stb. ) Gordosné

Az utóbbi években tovább bővült a megnevezések köre: beszédben akadályozottak, más fogyatékosok, diszlexiás, részképesség gyenge gyermekek, tanulási zavarral élők. A változatos szinonimák utalnak az igen sokszínű tünetekre, és a szakemberek szemléletét, képzettségét is tükrözik. Részletesebb kifejtésükre később visszatérünk.

Mit ír a Pedagógiai Lexikon ’Logopédia’ címszónál?

A logopédia beszédzavarokkal foglalkozó tudomány, a pedagógiai tudományok, ezen belül a gyógypedagógia része. Szerves része a logopédiai tevékenység, mely a beszédzavarok megszüntetésére irányuló gyógypedagógiai beavatkozás.

A logopédiai intézményrendszer: a beszédben aka­dályozottak komplex logopédiai rehabilitációját különböző szervezeti formában biztosító beszédjavító intézmények hálózata, főként a közoktatás, kisebb arány­ban az egészségügy területén. A gyógypedagógiai ellátás része, működését különböző szakemberek (orvos, pszichológus), to­vábbá a Beszédhibások Országos Szakértői és Rehabili­tációs Bizottsága segíti.

Célja a beszédhibás, részképes­ség gyenge gyermekek fejlesztése, iskolára elő­készítése. Feladata a beszéd indítása és komplex terápiája, a tanulási és viselkedészavarok prevenci­ója.

A logopédus: az a gyógypedagógus, aki a beszédben akadályozott (beszédhibás, beszéd-, hang- és nyelvi zavarban szenvedő) gyermekek és felnőttek ellátá­sára képesített. Tevékenységének része az egyes lo­gopédiai kórformák vizsgálata, azok típusától, súlyosságától, halmozottságától függően, a társtudományok szakembereinek bevonásával; a megelőzés, a korai fejlesztés, illetve a kezelés és az utógondo­zás.

Kapcsolatok, társtudományok

orvostudomány: neurológia, gyermekgyógyászat, fül-orr-gégészet, audiológia, foniátria

pedagógia, alternatív pedagógiák, művészeti pedagógiák

pszichológia, neuropszichológia

nyelvészet, pszicholingvisztika

A logopédia területén mindig nagyon fontos volt a határtudományok szerepe, hatása. A logopédus szemléletét, módszereit meghatározza az, hogy milyen szellemi műhelyhez tartozik, milyen team-mel dolgozik együtt. Legerősebb hatása az orvostudománynak, nyelvészetnek és pszichológiának van a logopédia gyakorlatára. Ez érthető is, hiszen az orvostudomány nyújtotta anatómiai, neurológiai ismeretek alapozzák meg a képzést, és egy életpálya során folyamatos frissítésük szükséges. A fülészet, foniátria, audiológia, mint a beszédpatológia medicinális oldala, megteremti az egészséges működés feltételeit, korrigálja a betegségeket, vagy az azok következtében előálló krónikus állapotokat.

A pszichológia ismereteket ad a gyermeki fejlődés, a kognitív folyamatok, a személyiség megismeréséhez, szemlélete segíti a logopédust a terápiás attitűd kialakításában, az eredményes kommunikáció, kapcsolatépítés technikájának elsajátításában. A beszédhibák pl. dadogás esetében a pszichés okok feltárásában, leküzdésében támogatja a terápiát.

A nyelvészet a beszéd és nyelvi törvényszerűségek feltárásával, a grammatikai rendszer megismertetésével bővíti a logopédia elméleti ismereteit, a tévesztések jellege, a szabálykövetés és az attól eltérő beszédfejlődés ismerete segít a terápiás módszerek kialakításában.

A beszédpatológia jól körülhatárolt oldalai (logopédiai, nyelvészeti, orvosi, pszichológiai) erősen merítenek az alaptudományokból, de főleg a korrekció, a terápia területén gátolja az eredményes munkát, ha csak egyik oldalra épít, illetve ha a szakemberek egymás mellett, egymástól függetlenül végzik munkájukat. A modern, komplex terápia lényege, hogy a korrekciós eljárások egymással összhangban, egymást kiegészítve és egymás hatását fokozva érvényesülnek. Pl. egy dadogó kezelésében a beszédterápiával együtt végzett pszichoterápia, esetleg a gyógyszeres támogatással kiegészítve jobb eredményt érhet el.

A különböző élethelyzetekben egyik vagy másik terápiás hatás kaphat nagyobb szerepet, például a relaxációs technikák megteremtik a feltételét a nyitott, elfogadó, önelfogadó páciensi szerepnek. A szoros együttműködés, egymás módszereinek megismerése nem jelentheti, hogy egymás kompetenciahatárait átlépjük, hiszen ez mindig a dilettantizmus veszélyét rejti magában. (Palotás, 1966)

Érdekességképen emlékezzünk a kitűnő magyar nyelvészre, Balassa Józsefre. Munkásságának fő témája a magyar tudományos fonetika alapjainak lerakása volt. Ennek kapcsán került látókörébe a beszéd hibáival foglalkozó szakemberek munkássága. Recenziókat írt a Nyelvtudományi Közlemények XXXII. kötetében három gyógypedagógiai témájú könyvről. Maga is foglalkozott a gégenélküli beszéddel, amely hangszalag eltávolító műtét utáni állapotnak felel meg.(Balassa 1918.) Foglalkozott a beszédhibák elnevezésével, (dadog, hebeg, selypít, raccsol) és tisztázó cikket írt a helyes értelmezés szándékával (Subosits, 1994).

Napjainkban Gósy Mária beszédpercepcióval foglalkozó munkássága hatott erőteljesen a logopédiai gyakorlatra. (Gósy, 1995)

A logopédiai rehabilitáció célja

A beszédhibás személy szükségleteihez és lehetőségeihez mérten:

a kommunikáció, a beszéd és nyelvi készség fejlesztése,

kognitív képességek fejlesztése,

személyre szabott tanulási technikák kialakítása,

életkornak megfelelő iskolai oktatáshoz juttatás,

az életminőség javítása.

A logopédiai ellátás színterei Magyarországon

oktatásügy

egészségügy

civil szervezetek, alapítványok

A logopédiai munka alapvetően a közoktatás rendszerében folyik, a 3-18 éves beszédhibások ellátása az óvodákban, iskolákban, családsegítő szolgálatoknál, nevelési tanácsadókban történik, bejáró, ambuláns formában. A tanórai keretekben folyó kiscsoportos vagy egyéni - esetenként osztályokban folyó - munkát az önkormányzat finanszírozza.

Az egészségügyben folyó logopédiai tevékenység kisebb volumenű, és célját tekintve is más, a gyógyító tevékenységhez kapcsolódva, kiegészítő, orvos által rendelt, meghatározott vizitszámú terápiás munkát végez a logopédus. Az életkori korlátok nincsenek, születéstől a halálig, bármely életkorban jelentkező beszédzavar korrekciójára igényelheti a beteg és orvosa a logopédus segítségét. Az egészségügyi hálózatban, a kórházakban, rehabilitációs osztályokon, vagy éppen az otthoni szakápolás keretében foglalkoztatják a logopédusokat. Az otthonából bejáró beteg kezelése még ritka kivételként fordul csak elő. Az egészségügyi ellátás finanszírozása az egészségbiztosítási pénztárakon keresztül történik.

A logopédus

A /ELTE/ Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán logopédia szakos gyógypedagógiai oklevelet szerzett, és speciális elméleti ismeretekkel rendelkezik a kommunikációs zavarok terápiájában.

Kompetencia körébe tartozik

a logopédiai vizsgálatok elvégzése,

a kommunikációs készség fejlesztése,

a beszéd- és nyelvi zavar terápiája,

az olvasás, írás és a számolási zavar terápiája,

másodlagos zavarok felismerése, kezelése, szükség esetén más segítő szakemberek, pl. pszichológus bevonásával,

megelőzés és felvilágosító munka.

Munkája során szoros kapcsolatot tart a beszédhibás környezetével, családjával, pedagógusaival.

A beszédhibák fajtái, formái, tipológia

A beszédhibák igen sokfélék lehetnek, a beszéd, mint összetett funkcionális rendszer igen sok ponton sérülhet, így a vezető tünet is más és más lehet. Minden esetben jellemző a kommunikáció zavara, a hangzó beszéd, a beszédmegértés és/vagy az írott nyelv sérülése. Súlyossága is változó, így következményei is eltérőek. Egyes beszédhibák könnyen rendeződnek, a gyermeki fejlődés során, míg mások alapjaiban nehezítik meg az iskolai tanulmányokat, a szociális kapcsolatok kialakítását.

Osztályozásuknál a fő tünetből indulunk ki.

Megkésett beszédfejlődés/diszfázia

Artikulációs zavarok

Orrhangzósság

Dadogás

Hadarás

Olvasás-, helyesírás-, írászavar

Hangképzés zavara (diszfónia)

Neurogén kommunikációs zavarok, afázia, diszfázia

Egyéb fogyatékossághoz, betegséghez társuló beszédzavar

Megkésett beszédfejlődés

A gyermeki beszédfejlődés késése elég gyakori jelenség. A szegényes gagyogás, a kontaktuskészség hiánya már egy éves kor előtt jelzi a problémát. Az első szavak megjelenése, a szókincs folyamatos bővülése másfél- két éves korban várható. Ha ez elmarad, vagy a jól induló fejlődés leáll, érdemes a gyermekorvossal és logopédussal konzultálni. Ebben a kérdésben a gyermekorvosok három éves korig általában türelemre intik a szülőket, hiszen általában erre az időre valóban megindul a beszéd, de a tapasztalat azt mutatja, hogy nem érdemes várni, és értékes időt elveszíteni. Érdemes néhány rizikófaktor kizárni, és egy home (otthoni) tréninget megkezdeni, amivel biztosan gyorsítjuk a folyamatot, és semmi kárt nem okozhatunk.

A megkésett beszédfejlődés kimenetele változó, néha igen gyorsan, következmények nélkül megjavul, de néha hosszú terápiás folyamatot kívánó elhúzódó beszédfejlődést láthatunk, mely még az iskoláskorban is okozhat problémát az olvasás-írás tanulásában.

Súlyos formája a diszfázia. Ez sajátos nyelvi fejlődési zavar. Ismérvei már a korai fejlődés időszakában feltűnhetnek (sivár gagyogás, csökkent beszédkésztetés, érthetetlen beszéd). 3–4 éves korban az agyi éréssel összefüggő egyéni különbségek miatt nehezen határolható el a megkésett beszédfejlődéstől. Jellemzője a normál nyelvelsajátítástól minőségileg és strukturálisan eltérő nyelvi fejlődés, melyet nem indokol a hallás, ill. a halláscsökkenés mértéke. Vezető tünete a diszgrammatizmus, következetlen, centrális pöszeség, szómegtalálási nehézségek, szómondatok, gyenge verbális emlékezet, percepciós, motoros funkciózavarok. A nyelvi hátrány 9–10 éves korra egyenlítődik ki, ill. beszédgyengeségként felnőttkorban is megmaradhat, iskolai teljesítményzavarok forrása lehet. Gyakran társul diszlexiával, diszkalkuliával. Két fő csoportja az expresszív-motoros (a kifejező beszéd zavara), ill. a szenzoros-receptív (a beszédészlelés és megértés zavara, amely a kifejező beszédet is érinti). A soktényezőjű jelenség, feltárása komplex gyógypedagógiai-pszichológiai vizsgálatokkal lehetséges. Terápiája korai fejlesztés, beszédindítás, képességfejlesztés.

A pöszeség

A beszédfejlődés folyamán 3 éves korra alakul ki az anyanyelvre jellemző hang- és fonémarendszer, melynek ejtésében az élettani pöszeség miatt lehet ingadozás. 4,5-5 éves korra az élettani pöszeség jó akusztikus és motoros fejlődésnél spontán javul. Megfelelő beszédfejlődésnél először észreveszi a gyermek a környezete rossz ejtését, de a sajátját még nem. ( Pl. így válaszol a kérdésre: Ez nem szapka, hanem szapka. A következő fokozat, amikor már a saját hibázását: is érzékeli nem szapka, de nem tudom kimondani, majd végül, amikor javít: nem szapka, hanem sapka.) Mivel az élettani pöszeség teljesen fiziológiás, nem kell a gyermeket terápiában részesíteni.

4,5-5 éves kor körül amennyiben még mindig nem megfelelő a gyermeknél a hangok kiejtése, akkor pöszeségről beszélünk. A pöszeség érinthet 1 és több hangot egyaránt. Amennyiben csak néhány hangnál van eltérés, akkor részleges, míg 10-nél több hang érintettsége esetén általános pöszeségről beszélünk. A pöszeség lehet hangcserés, (paraláliás) amikor egy másik helyesen képzett hanggal cserél, pl. cica helyett tita, vagy lehet hangkihagyás (pl. h hang kihagyása), torz ejtés (pl. sz hang interdentális ejtése úgy, hogy a nyelv hegye kicsúszik a fogak közé). A legsérülékenyebbek az ún. sziszegő (sz-z-c-s-zs-cs) hangok, ahol már egy enyhébb hallássérülés, fogsorzáródási rendellenesség is torzításhoz vezethet. A pöszeség hátterében állhat a motoros kivitelezés, illetve az akusztikus észlelés zavara.

A beszédhibás gyermekek döntő többsége ebből a csoportból kerül ki, a jelen logopédiai gyakorlatban az ő ellátásuk a legkielégítőbb. Legtöbb pösze gyermek óvodás korában megkezdi a logopédiai gyakorlást, általában csak nagycsoportban, sajnos ez nem mindig elegendő.

A pöszeség lehet a megkésett beszédfejlődés következménye is, ilyenkor az artikulációs zavarok mellett a nyelvi képessége gyengesége is tetten érhető, és ez várhatóan az iskolai beválást is hátrányosan befolyásolja.

Az orrhangzós beszéd

Az orrhangzós beszéd az orr és szájüregi rezonancia megváltozását jelenti. Nyílt, zárt és kevert változata létezik. A nyílt orrhangzósság leggyakrabban veleszületett ajak- és szájpadhasadék következménye. Ilyenkor a száj és az orrüreg közötti zárást a lágyszájpad és a garat hátsó, illetve oldalsó falának izomzata nem tudja biztosítani. A gyermekeknél a gyakori kórházi tartózkodás, a családtól való távollét a testi és lelki fejlődést egyaránt visszaveti. A hasadékok műtéti zárása teremti meg a korai beszédfejlődés alapját, ezért fontos, hogy a születés követően szoros team-munka kezdődjön az orvos, pszichológus és logopédus között. Nyílt orrhangzósság emellett fennállhat más organikus ok (pl. lágyszájpad-rövidülés, -bénulás, -sérülés) és funkcionális okok (rossz beszédszokás) hatására is.

A zárt orrhangzós beszéd jellemzője, hogy az orrban, vagy az orrgaratban levő valamilyen akadály miatt az m, n, ny hangok nazális színezete eltűnik. Az oka organikus (pl. nátha, orrpolip) és funkcionális (lágyszájpad fokozott működése) egyaránt lehetséges.

A kevert típusban a nyílt- és zárt orrhangzósság okai, illetve tünetei ötvöződnek

Diszlexia, diszgráfia, tanulási zavarok

A diszlexia a tanulási zavarok fogalomkörébe tartozó – intelligenciaszinttől független – olvasási és helyesírási gyengeséget jelent. Hátterében a központi idegrendszer sérülései, organikus eltérései, érési késése, működési zavara, örökletesség, lelki és környezeti okok állhatnak.

Fontos azonban megjegyezni, hogy nem minden olvasási, írási nehézséget tekintünk diszlexiának. Sokszor találkozunk olyan számadatokkal, amik a diszlexiások 20—30% előfordulási arányáról szólnak. A valóságban ez a százalékos arány jóval kevesebb. Minden iskolában vannak olyan tanulók, akik nehezebben tanulnak meg olvasni az átlagosnál, ez azonban nem egyértelműen diszlexiára utaló tény. Társaikhoz képest való elmaradásuknak több oka is lehet, pl. sok hiányzás az olvasástanulás időszakában, a gyermek képességeinek nem megfelelő olvasástanítási módszer. Csakis teljeskörű vizsgálattal bizonyosodhatunk meg arról, valóban diszlexiás-e a gyermek.

A diszlexia veszélyeztetettség tünetei már óvodáskorban megmutatkoznak. Jellemző a motoros ügyetlenség, koordinálatlan nagy- és finommozgások, a beszédmozgások, az egyensúlyérzékelés zavara.

Gyakran találkozunk a jobb-bal irányok tévesztésével, testséma zavarral, téri orientációs zavarokkal, illetve ezek szóbeli megfogalmazásának nehézségeivel, pl. a névutós szerkezetek használatában.

Beszédvizsgálat során gyakran találunk megkésett-, akadályozott beszédfejlődést, elmosódott artikulációt. Zöngétlenítés, általános pöszeség, szegényes szókincs, beszédészlelés és –megértés zavara egyaránt megjelenhet.

Vizuális (látási), akusztikus (hallási), verbális (beszéd) emlékezet zavara jellemző tünet lehet. Figyelmük könnyen elterelhető, többnyire csak néhány percre tudnak bizonyos dolgokra koncentrálni.

Mindezek a tünetek a magatartásra is hatással vannak, sokszor találkozunk pszichés-, beilleszkedési- és magatartászavarokkal, amik megnyilvánulhatnak agresszióban, bohóckodásban, túlzott visszahúzódásban egyaránt.

A diszlexia prevenciós terápia legfontosabb elve a sokoldalú készségfejlesztés, az olvasás- és írástanítás előkészítése, az olvasási kedv felkeltése, majd ezek alapján az olvasás tanítás megkezdése. Itt nem célunk az 1. osztályos anyag megtanítása, hanem egyszerűen az olvasástanításhoz hosszabb idő biztosítása.

Olvasásban, írásban fellépő tünetek:

Az olvasás hibái közé tartoznak többek között a betűtévesztések, (vizuális vagy fonetikai hasonlóságon alapuló, pl. f-t, g-k), betűkihagyások, vagy betoldások, szótagkihagyások, -betoldások, reverziók (fordítások), pl. betűk szintjén b-d, u-n, szótagok, szavak szintjén betűsorrend megfordítása. Kezdő olvasóknál jellemző a betűk olvasásának megkésése, az olvasás tempójának lassúsága és a szövegértés problémája.

Írásban gyakoriak a helyesírási hibák, időtartam- tévesztések, egybe-különírási gondok, betűkihagyások, felcserélések, betoldások. A diszlexiás gyermek írása a finommotoros koordináció gyengesége miatt többnyire csúnya, sokszor szinte olvashatatlan.

Iskoláskorban is jellemző a motoros ügyetlenség, koordinálatlan nagy- és finommotoros mozgások, az egyensúlyérzékelés zavara. Egyéb területeken a ritmusérzék fejletlenségével, dominanciazavarokkal, nehezen kialakuló testsémával, rossz téri és idői tájékozódással, gyenge emlékezettel, a sorrendiség zavarával találkozhatunk.

Emellett sok esetben elsődleges és a már kudarcélmények hatására kialakult magatartásproblémák is előfordulnak.

Gyakori továbbá, hogy a diszlexiás gyermekeknél nemcsak az olvasás (diszlexia) és az írás (diszgráfia) érintett, hanem a számolás területe is (diszkalkulia). A számolási zavarok lehetnek nyelvi eredetűek, amikor a beszédpercepció zavara miatt a feladatok megfogalmazásából adódnak a nehézségek, de következhetnek elsődlegesen a számosság, a számfogalom bizonytalanságából adódóan, vagy az elvonatkoztatás alacsony szintjéből. Ezek az okok és tünetek változatos képet mutathatnak, melynek eredménye a tanulási nehézség

A diszlexia reedukációs terápia is sok készségfejlesztő elemet tartalmaz, de itt már az olvasás- írástanítás a fő cél. Gyakran az olvasás technikája kielégítően lakul, a szövegértés is elfogadható szintre fejleszthető, de a helyesírás és a nyelvi készség gyengesége még felnőtt korban is megmaradhat.

Ahogy említettem, a diszlexiás gyermekek terápiája minden esetben szoros team-munkában történik, ahol a logopédusokon kívül más szakemberek is fontos szerepet kapnak. Segítségükkel a diszlexia-reedukáció mellett kiegészítő terápiákat is végezhetünk, pl. Alapozó terápia, Ayres-terápia, grafomotoros fejlesztés, szükség esetén pszichoterápia.

A diszlexiás gyermekek megsegítése az általános iskola alsó és felső tagozatában is folytatódik. A közoktatási törvény, mint sajátos nevelési igényű tanulókról emlékezik meg a diszlexiás, diszkalkuliás gyermekekről, és különböző kedvezményekkel segíti iskolai előrehaladásukat.

Fontos, hogy megkeressük, és fejlesszük azokat a képességeiket, adottságaikat, amelyekkel sikereket érhetnek el, hiszen gyakran hangoztatják a diszlexiások, szüleik, tanítóik, hogy gondolkodásuk nem rosszabb, hanem más, így bizonyos helyzetekben sikeresebbek társaiknál.

Diszfónia

Egyre gyakoribb a népesség körében az egész hangképzést érintő rendellenesség a diszfónia, másképpen rekedtség.

A diszfónia a hangképzés jellegzetes zavara, melynek tünetei között szerepel:

a rekedtség, fátyolos, levegős vagy erőteljesen préselt hang

a rossz légzéstechnika, ami következtében a vállak megemelkednek, a nyakizmok erőteljesen megfeszülnek,

a nem megfelelő hangmagasság ( ez gyermekkorban leginkább mélyebb hangot jelent),

a csökkent, vagy túlzott hangerő,és rövid hangtartás.

Emellett a diszfónás gyakran krákog, a torkában lévő "gombócra", illetve a nyak szorító, a torok kaparó érzésére panaszkodik.

Gyermek- és felnőttkorban egyaránt kialakulhat. Hátterében állhat:

a hang túlerőltetése (főként impulzív, sokat kiabáló, síró gyermekeknél),

gyermekkori diszfónia esetén az érzékeny gyermeket ért trauma,

valamint a különféle megbetegedések, mint pl. gégehurut idején alkalmazott erős, préselt hang megszokása, rögzülése.

A helytelen hangképzés veszélye, hogy miután a hangszalagok ez esetben nem zárnak megfelelően, a hangszalagok megvastagodhatnak és rajtuk ún. hangszalagcsomók alakulhatnak ki. Éppen ezért nagyon fontos az előbbiekben leírt tünetek esetén a fül-orr-gégészeti, foniátriai vizsgálat. A vizsgálattal eldönthető, hogy valóban diszfóniával állunk-e szemben, illetve annak mely formájával, s ezek ismeretében megkezdhető a logopédiai hangterápia.

A dadogás

A dadogás a beszéd ritmusának, folyamatosságának zavara, amikor is az ember pontosan tudja, hogy mit akar mondani, de a hangok akarattalan ismétlése, elnyújtása vagy elakadása miatt nehezen tudja azt elmondani. Ez a tünetek jellegétől függően lehet tónusos, mikor erős, nehezen oldódó görcsök jellemzik a beszédet, gyakran kényszeres együttmozgásokkal. A klónusus dadogásra az a jellemző, hogy a dadogó ember hangokat, azaz szótagokat ismétel meg beszéd közben. A kétféle beszédzavar azonban abban is eltér egymástól, hogy a tónusos dadogás jobban megviseli, frusztrálja az embert, s emiatt bizonyos helyzetekben beszélni sem akar, vagy ha ez elkerülhetetlen, a stressz miatt a szokásosnál is jobban fog dadogni. A klónusos dadogók esetleg nem élik meg annyira tragikusan hibázásaikat. A dadogás okáról vallott nézet többször változott. Hasonlóképpen a terápiás próbálkozások is. A XX. század első fele a dadogás lelki-érzelmi eredete jegyében telt el, következésképp pszichoanalízissel és lelki kezeléssel próbálták orvosolni a bajt. Másik elmélet szerint idegi működési zavar húzódik meg a dadogás hátterében, amelynek következtében megbomlik a légzés, a hangképzés és az artikuláció összehangoltsága.

Előfordulása elég gyakori, a népesség 1-3 %-át érinti, életkoronként változóan. Fiúk között négyszer gyakoribb, mint a lányoknál. Egyes családokban halmozott előfordulását írják le. Kezelése feltétlenül szükséges, mert súlyos kommunikációs gátoltságot okoz, így az egész életvitelt, életminőséget hátrányosan befolyásolja. A terápiás eredmények is változóak, sajnos gyakori a visszaesés.

Felhasznált szakirodalom:

Gordosné Szabó Anna: Visszatekintés a kezdetekre- a magyar gyógypedagógia bicentenáriumán. (Gyógypedagógiai Szemle 2002. XXX./4. 242-251.o.)

Subosits István: Egy tudós nyelvész a beszéd hibáiról. (Beszédgyógyítás 1994. 3-4.1-6 o.)

Dr. Palotás Gábor: A logopédia fogalma, célja és feladatai. (A Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola 1966. évi évkönyve Budapest. 1966. 187-193. o.)

Dr. Kanizsai Dezső: A beszédhibák javítása. (Tankönyvkiadó Budapest 1961)

Dr. Papp Gabriella: A speciális pedagógiák szerepe a gyógypedagógia-tudomány differenciálódásában (Gyógypedagógiai Szemle 2004. XXXII./292-96. o.)

Gordosné dr. Szabó Anna: Bevezetés a gyógypedagógiába (Nemzeti Tankönyvkiadó Budapest. 1992)

Gósy Mária: A beszédészlelési, beszédérzékelési folyamat zavarai és terápiája (BGGYT Főiskola Budapest.1995)

Dr. Sarbó Artúr: Népszerű útmutató a beszédhibák felismerésére és elhárítására (Budapest 1901. Hungária)